A legtöbb országtól eltérően, vajon miért közlekednek a britek az utak bal oldalán?
Manapság a világ országainak körülbelül negyedére, elsősorban az egykori brit gyarmatokra a bal oldali közlekedés jellemző. Nem a britek különcködnek azonban, hiszen a világ többi országa váltott. Az 1700-as évekig ugyanis az emberek mindehol az utak bal oldalán közlekedtek.
A történelmi feljegyzések szerint már az ókori Rómára bal oldali közlekedés volt jellemző. Ennek pontos oka nem ismert, de feltehetően arra vezethető vissza, hogy az ókorban a római birodalomban nem volt mindig veszélytelen az utcán való közlekedés. Így a lakók rendszeresen magukkal hordták fegyvereiket, elsősorban kardjukat. Mivel az emberek nagy többsége jobbkezes, ezért biztonságosabbnak érezte, ha egy ismeretlennel szemben a bal oldalon halad, így a rossz indulattal felé közeledőre gyorsabban ránthatta kardját.
A középkorban a hintók, szekerek szintén a bal oldalon közlekedtek. Természetes reakció volt a gyalogosok részéről, hogy a járdával nem rendelkező utakon inkább a járművekkel szemben, az út jobb oldalán kezdtek el haladni. A Nagy Francia Forradalom idején szimbolikus jelentősége volt annak, ki melyik oldalon halad: a szegények a jobb oldalon, a forradalom ellenségei, az arisztokraták pedig a bal oldalon. Így nem csoda, hogy Napóleon a közlekedés megváltoztatása mellett döntött. A rossz nyelvek szerint döntésében szerepet játszott az is, hogy ő maga balkezes volt.
A Napóleon fél Európát elfoglalta, és ezekben az országokban bevezette a jobb oldali közlekedést. A szokás elterjedt Svájcban, Németországban, Olaszországban, Lengyelországban, Spanyolországban, sőt még Egyiptomban is. A jobb oldalon közlekedőkhöz csatlakozott még Hollandia, majd jó száz évvel később e téren kettészakadás volt megfigyelhető Európa szerte. Nagy-Britannia, az Osztrák-Magyar Monarchia, valamint Portugália lakói továbbra is a bal oldalon közlekedtek.
Oroszország az első világháború utolsó napjaiban, Portugália 1920-ban változtatott. Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország 1938-39-ben szánta rá magát a cserére, Ausztria az 1938. március 12-ei Anchluss-t követően Hitler nyomására. Az európai kontinensen Svédország tért át utoljára a jobb oldali közlekedésre, 1967-ben. A váltást elsősorban gazdasági okokkal magyarázták.
Nagy-Britannia azonban kitartott a bal oldali közlekedés mellett, és minden gyarmatán ezt vezette be. Kivételt a már említett Egyiptom képez, melyet előttük Napóleon már meghódított, és az átmeneti angol uralmat követően, ismét visszatértek a jobb oldali közlekedésre.
Az Egyesült Államok és Kanada területének egy részét britek, más részeit franciák (pl. Quebec Kanadában, vagy Louisiana állam az USA-ban) kolonizálták. Az amerikai kontinens meghódításában részt vettek a hollandok (New York), valamint délen a spanyolok és a portugálok is. Így végül a brit fennhatóságú területek közlekedési szokása „kisebbségbe került”. A jobb oldali közlekedés hivatalos bevezetésének ezentúl szimbolikus jelentőssége is volt északon, az angol gyarmati múlt utolsó láncait is levetették ezzel.
Érdekesség, hogy vannak tanulmányok, melyek azt sugallják, hogy a bal oldali közlekedés biztonságosabb, mint a jobb oldali. A legtöbb embernek ugyanis a látás terén is a jobb oldala a domináns. Baloldali közlekedés esetén pedig, például egy előzésnél, a domináns jobb szem pontosabban képes a távolságot, sebességet megbecsülni.
A következő országokban, brit külbirtokokon a mai napig bal oldali közlekedés van:
Antigua és Barbuda, Ausztrália, Bahama-szigetek, Bangaldes, Barbados, Bermuda, Bhután, Botswana, Brit Virgin–szigetek, Brunei, Ciprus, Csatorna-szigetek, Dél-Afrika, Dominikai Közösség, Falkland–szigetek, Fidzsii–szigetek, Grenada, Guyana, Hongkong, India, Indonézia, Jamaica, Japán, Kajmán–szigetek, Kenya, Lesotho, Makaó, Malawi, Malajzia, Málta, Mauritius, Montserrat, Mozambik, Nagy–Britannia (Anglia, Skócia, Észak-Írország, Wales, Man-szigetek), Namíbia, Nepál, Pakisztán, Pápua Új-Guinea, Salamon–szigetek Seychelles–szigetek, Sri Lanka, Saint Kitts és Nevis, Saint Helena, Saint Lucia, Saint Vincent, Suriname, Szingapúr, Szváziföld, Tanzánia, Thaiföld, Tonga, Trinidad és Tobago, Uganda, Új-Zéland, Zambia, Zimbabwe.
